Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VÁGTA VIP 2017.

2019.04.20

Képtalálat a következőre: „Autómentes Hétvége és Nemzeti Vágta a belvárosban”

 

- Itt szeretnék kimenni!

- ???

- Erre van a kocsim!

- NA JÓ! De vissza itt már nem jön!

- BIZTOS?

- Igen, mert aztán engem vonnak felelősségre!

- Jól van, ne is engedjen be senkit, hogy ne legyen baj!

 

 

"Nemzeti Vágta 2017. szeptember 15-17. - Budapest, Hősök tere / Szédületes galoppverseny, OTP Bank Jótékonysági Sztárfutam, eszem-iszom, dínom-dánom Budapest szívében a Hősök terén / 2017. szeptember 15 és 17. között 10. jubileumát ünnepli a Nemzeti Vágta. A színes programok, szédületes versenyek mellett igazi születésnapi hangulat, az ország legnagyobb táncháza várja a látogatókat. A történelmi hangulatú lovasversenyre az indulók heteken, hónapokon át készülnek lovukkal, lovasukkal és azokkal a helyi jellegzetes tárgyakkal, étkekkel, hagyományokkal, amelyeket az 56-osok terén felállított Vágta Korzón mutatnak be országnak-világnak. Az Országkonyhán megkóstolhatjuk a vidék jellegzetes magyar ételeit, sőt finom pálinkáit, borait is, ami idén különleges születésnapi ízekkel bővül. A különleges összetételű homokpályán a közel 100 induló település lovai és lovasai vágtáznak a gyönyörű vándordíjért, az 1840-es évekből való huszárszablyáért és az 5 milliós fődíjért. / Szombaton az ünnepélyes megnyitó a Nemzeti Vágta több száz résztvevőjének grandiózus felvonulásával kezdődik. / Jegyárak: 4000 Ft 15000 Ft"

 

 

Tivadar azok közül való volt, akiket lenyűgöztek a lovak! Bár kicsinek találta a versenyek számára a Hősök terét, és sajnálta a lovakat, hogy ott kell körbe-körbe futniuk, de hát, ez volt!

Ingyen szeretett volna bejutni a 10. Nemzeti Vágtára, ennek is a VIP-jébe. Előkészült rá, vitt otthonról egy nagy kokárdát, amit a zakó zsebébe süllyesztett, valamint néhány színes karszalagot, aztán útra kelt. Hogy akklimatizálódjon az eseményekhez, az Oktogontól gyalogolt a Hősök teréig. Útközben rengeteg stand volt és nagy tömeg, autóforgalom viszont semmi, az Autómentes Hétvége miatt. Mendegélt az Andrássy úton, nézelődött és figyelt. Egyik standnál, - a Hősök teréhez már nagyon közel, - volt egy fiatal hölgy, akinek a kezén Vágtás karszalag volt, méghozzá világos LILA. Tivadar egyből odament, bevonzotta a szalag. Ennél a standnál pálinka kóstoltatás volt és falatkákat is adtak, ráadásul kedvesek is voltak a hölgyek. Tivadar elidőzött ott, kortyolt egy kis pálinkát, bekapott hozzá egy falatot. Aztán még egy példány "Házi Áldást" is a kezébe nyomtak: "Hol hit, ott szeretet, / Hol szeretet, ott béke, / Hol béke, ott Isten, / Hol Isten, ott szükség nincsen." Elolvasta és elrakta ezt is a zsebébe, aztán mielőtt teljesen kiesett volna abból, hogy miért is ment oda, gyorsan lekérdezte a fiatal hölgyet, hogy milyen karszalag van rajta. A hölgy mondta, hogy ezzel lehet bemenni a futamokat nézni.

 

- De nem VIP?

- Nem, sima karszalag, amit vásárolni lehetett.

- Hogy a VIP milyen színű, azt tudja?

- A VIP az arany színű és egy olyan kokárda, mint amilyen a lovakon van!

- Áh! Köszönöm szépen! Minden jót!

 

Tivadar számára elkeserítő volt, hogy a kokárda arany színű, pedig neki piros-fehér-zöld. "Na, mindegy, majd csak lesz valami!"

Megérkezett a Hősök teréhez, a Műcsarnok felé vette az irányt, a VIP bejárat elé, ahol figyelmesen nézelődött, egy VIP vendégen láthatta, hogy a bejutást biztosító karszalag: PIROS, FEKETE felirattal, a kokárda pedig ARANY, FEHÉR.

Kicsit félrevonult, és előszedett a zsebéből egy sima piros karszalagot, nagyon figyelt, épp tette volna föl magára, mikor megzavarta Ljudmila, hívta őt telefonon. Beszélt Ljudmilával, (aki persze hogy a Vágtáról érdeklődött), aztán folytatta a műveletet. A piros szalag felrakása után kitűzte a zakójára a piros-fehér-zöld kokárdát, (neki nem volt arany-fehér). összpontosított, hogy minden jól sikerüljön, tudta, hogy apróságokon múlik a bejutása. Jól kihúzta a hátát, színleg határozottságot mutatott, így lépdelt a szűk méretű VIP bejárat felé, aminél két biztonsági őr állt. Úgy érezte minden rendben lesz! És akkor, valaki elkezdte őt a nevén szólongatni: "TIVADAR! TIVADAR! TIVADAR!"

 

"Hát, ez nem lehet igaz!" A Pisti Gyerek szólongatta őt, akinek gyakran volt az a taktikája, hogy ráakaszkodott másokra, bekunyerálta magát. Híres emberek sajnálták meg a kedves bolondot, (például Gerendai Károlytól is kapott már jegyet), de a "családtagok" is gyakran bevitték, Tivadar is vitte már be, de ez most nem az a pillanat volt. Ahogy odafordult volna hozzá, vagy csak köszön neki, egyből gyanússá válik, jobban megnézik az őrök, és máris kint reked. 

Pisti Gyerek szintén a bejárathoz közel állt. Rosszul öltözött volt, rossz fogakkal, előnytelen külsejű, szemlátomást kicsit kattant. És csak mondikálta tovább a magáét: "Tivadar, vigyél be engem is!" Tivadar szenvedett és már nem volt benne biztos, hogy bejuthat. Pisti Gyereket sem akarta megbántani, de nem is figyelhetett oda rá, ami komoly megpróbáltatást jelentett a számára. Valahogy üdvözlésként pislantott rá egyet a szemével, és mintha nem ismerte volna, úgy is csinált. Nagyot köszönt viszont az őröknek, "Jónapot kívánok!" és kötelességtudóan bemutatta a zakó ujja alól kikandikáló piros álszalagot, erre az őrök beengedték.

A megkönnyebbült sóhaj még mindig váratott magára, mert egy újabb zsilip és egy újabb biztonsági őr várta. Ezen is átjutott. Bent volt! 

 

Szerette ennek a rendezvénynek a hangulatát illetve a VIP-jét. Bár a VIP-ben az idők során változtattak a kaján, az már kuponra ment, de ennek ellenére tudott enni sztrapacskát és pörköltet, valamint lángost is. Italokat: pálinkát, sört, bort, ásványvizet korlátlanul lehetett fogyasztani, ehhez nem kellett kupon. A bort nem szerette, ezen kívül minden mást fogyasztott. A "családból" kifejezetten kevesen jártak a Vágtára, de jártak, és ők lassan mind beszivárogtak, ki így, ki úgy.

 

- Volt pofád ezzel bejönni?

- IGEN!

 

Csiga Janó érkezett meg a VIP-be és beszélgettek Tivadarral. Szinte elkerülhetetlen volt "családtagok" körében, hogy ne kezdjék el firtatni egymás bejövetelét. Néha szavak nélkül is levették egymásról, hogy történt. Tivadar látta, hogy Csiga Janón is piros-fehér-zöld kokárda volt, de nem a 10 éves felirattal, (mint neki), hanem egy régi változat, egy régi sajtótájékoztatóról. Ezt még elnézte szó nélkül, de mikor meglátta azt a koszhadt, régi, láthatóan többször használt fehér karszalgot Csiga kezén, akkor kitört belőle a kérdés: "Volt pofád ezzel bejönni?" Csiga egy rá jellemző, alattomos mosollyal erősítette meg a választ: "IGEN!"

Ennél jobban akkor csodálkozott el Frankó Tivadar, mikor észre vette, hogy a hátsó fertályon, a Műcsarnok oldalánál gyakorlatilag az jöhet be a VIP-be aki csak akar! “MI EZ?” A hátsó bejárat tárva-nyitva állt, akadálytalanul lehetett közlekedni, őröknek nyoma sem volt. Alig akarta elhinni, hogy ennyire őrizetlenül hagyták ezt a területet a valtonosok, (akiktől a "családtagok" tartottak). Hát, ez hihetetlen!!!

Frankó Tivadar ezt annyira nem akarta elhinni, hogy ki-be járkált azon a részen. Kicsit sétált kint a Felvonulás téren a töménytelenül sok árus bodegájánál a nagyon nagy nyüzsgésben a "népek" között, majd innen visszasétált az elvileg elkerített és bevédett VIP-be, ahol szintén nyüzsgés volt, de egészen más jellegű. Aztán ott maradt, nem járkált tovább, leült és gondolkozott. "BASSZUS! Ha én ezt tudom...!" Megállapította magában, hogy hátul kellett volna bejönnie. A tömény stressz helyett, kényelmesen besétálhatott volna, senki nem zavarta volna meg! Mért nem járta körül a területet? Mért ragaszkodott ő annyira ahhoz, hogy elöl jöjjön be? 

"Ne ragaszkodjunk semmihez, ahhoz se, hogy ne ragaszkodjunk semmihez!" Valami ilyesmit tanult a Buddhista Főiskolán, (amit ő nem végzett el). Jobb lett volna többet tanulnia! 

 

Épp megosztotta volna a felfedezését a többiekkel, amiből nem lett semmi, mert elvonta a figyelmét egy jelenet. Csiga Janó egy nagyot beköszönt Mága Zoltán hegedűművésznek, aki mosolyogva visszaköszönt neki, úgy tünt, hogy valóban ismerik egymást. Abból is látszott, hogy Mága Zoltán megnézte kivel van Csiga Janó, és az őt kiskutya módon követő Mercit is üdvözölte. Ennyi történt, aztán Mága Zoltán ment is tovább, és a Lázár testvérek közül a hosszabb szőke hajúval kezdett el társalogni.

Szóval igaz, hogy ismerik egymást! A zenész Csiga Janó mondta már többször is, hogy ismeri a neves urat, de mivel túlságosan hazug volt, amit ő mondott azt fenntartással fogadták. Csiga Janó aztán nagyon-nagyon elengedte magát, pedig nem szokta! (Általában affektálós, viselkedni tudó, enervált, halk szavú és visszafogott volt, kissé unalmas és színpadias.) Ezúttal viszont kitört belőle AZ ÁLLAT.

Mintha felkavarta volna, hogy feltünt a színen Mága Zoltán, teljesen kifordult önmagából, (vagy éppen először láthatták igazi énjét), előbb játékosan pofozgatni kezdte Mercit, később hátulról kétszer is keményen nyakon ragadta, magához lapította, fojtogatta. Olyan erősen szorította, hogy az majd megfulladt! Hang már nem jött belőle, csak harapni tudott, a férfi jobb karjába mélyesztette a fogait, mire az rögtön elengedte Merci torkát.

 

"NA JÓL VAN, SZIASZTOK!" Az óvatos és konszolidált "családtag", a megbízható jegypénztáros úr: Bajszos Vidor ennél a jelenetnél úgy döntött, hogy távozik. Valószínűleg igaza volt, mert csak súlyosbodtak a dolgok. Csiga Janó fölkapta azt két elegáns, hosszú ernyőt, amit Maceszék nyúltak le, (igazi VIP vendégek hagyták őrizetlenül a területen, Maceszék begyűjtötték, majd Csiga Janónak ajándékozták), és teljes erővel belevágta az ernyők hegyes végét a szerencsétlen Merci bal mellébe, pont a szíve fölé. Igen, ez már másoknak is sok volt!

Frankó Tivadar útra kelt, nehogy engedjen a késztetésnek és bevágjon egyet a képébe a zenész Csiga Janónak. (De Mercire is haragudott, hogy az mért hagyja magát.) Elindult kifelé onnan, a hátsó bejáraton akart volna távozni, ott ahol olyan szabadon ki-be lehetett mozogni, nagyon bevonzotta a rész. DE HOPPÁ! Már bevédték! Egy női biztonsági őrt állítottak oda, aki zordan őrizte a járatot. SE KI, SE BE! A nő nagyon feszültnek látszott, kezdetben csúnyán nézett és kifejezetten mogorva volt. 

 

- Itt szeretnék kimenni!

- ???

- Erre van a kocsim!

- NA JÓ! De vissza itt már nem jön!

- BIZTOS?

- Igen, mert aztán engem vonnak felelősségre!

- Jól van, ne is engedjen be senkit, hogy ne legyen baj!

 

Frankó Tivadarnak nem volt kocsija, de erre hivatkozott, hogy kimehessen ott hátul, már csak kíváncsiságból is. A fiatal valtonos, lófarkas nő előbb bekeményített, aztán meglágyult és elmesélte, hogy mik történtek, (és Tivadar rájött, hogy mitől volt a nő annyira pattanásig feszült), őt hibáztatták amiatt, hogy mindenféle "CSÖVES ÉS MIGRÁNS" szédelgett be a valtonosok által őrzött területre, illetve a Vágta VIP-jébe. Elpanaszolta, hogy büntetésül lett odaállítva, ahol most áll, a hátsó kapuhoz, és hogy a főnökei mindenféle további intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy illetéktelenek még csak a közelébe se juthassanak a hátsó kapunak. A fiatal nő mintha megkönnyebbült volna attól, hogy végre valakinek elmondhatta bánatát, (nem tudta kinek panaszkodik). Tivadar igazán nem volt rossz ember, együtt érzően végighallgatta, tényleg megsajnálta, szólt hozzá néhány vigasztaló szót, majd távozott. Biztos volt benne, hogy azon a hátsó részen senki nem fog belógni, mert a fiatal nőnek az állása forgott kockán! Amihez úgy tűnt, ragaszkodott!

 

 

 

 

 

szerző: Málnay Mónika / http://www.szubkulti.eoldal.hu/ 

kép: internet elérhetőségek

idézet forrása: www.vagta.hu

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.